Már gyermekkorunkban észrevehető, hogy a szüleink buzdítási célzattal, de arra sarkaltak minket, hogy
„Csináljuk, mert mi vagyunk a legjobbak!”
„Tanulj, mert ha nem teszed, akkor utcaseprő lesz belőled.”
Az elvárásoknak eleget szeretünk tenni, hiszen azok az emberek mondják, akikre felnézünk, hisz ők a szüleink, családtagjaink, a felnőttek, általuk kapcsolódunk a világhoz. Sokáig én sem kérdőjeleztem meg semmit sem.
🛴🤸🦉Utána jött az iskola, ahol újabb szorongásnak vagyunk kitéve, amin felnőttfejjel lehet mosolyogni. Emlékezz vissza, mikor a matek/kémia/fizika/testnevelő tanár annyit mondott, hogy „Jöjjön a táblához a következő felelő… „ vagy „Nézzük meg hol nyílik ki a napló….” - 8 – 14 évesen, ott vagy egy adott szituációban, úgy érzed nincs visszaút és zsugorodsz össze, ég az arcod, füled… úrrá lesz rajtad a szorongás.
A szorongás olyan helyzetekben jelentkezik, amelyekről úgy gondoljuk tétje van, és az iskolás években a legnagyobb tétje a tanulásnak, teljesítménynek van. Jó legyen a bizonyítvány, tovább tudjak tanulni, abba az iskolába vegyenek fel, amit kinéztem magamnak.
A szorongás egyértelműen rontja a teljesítményt, hiszen azt érezzük nincs önbizalmunk, túl nagy elvárásokat támasztanak magunkkal szemben, és ezt fokozza a negatív tapasztalat és visszajelzések sokasága.
💻Következő lépcsőfok a munkahelyünk. Szinte ugyanezeket a sémákat hozzuk magunkkal. Persze lehetőséget kapunk, „bedobnak a mélyvízbe”, csak nem mindig mondják el, hogyan úszunk ki a partra, „majd rájön magától, a hibáiból tanul az ember, teher alatt nő a pálma”…
Mit is érünk el ezzel?
Elkezdünk már attól szorongani - mielőtt egy projektbe beleásnánk magunkat – hogy nem fog sikerülni. Félünk attól, hogy a kollégáink ezt látják és mit fognak rólunk gondolni, ha nem birkózunk meg a feladattal. Csökken a koncentrációnk, a stressztűrő képességünk és talán ez abban is megmutatkozhat, hogy legszívesebben messziről elkerülnénk a munkahelyünket.
Lassan ezek a lelki problémák fizikai tünetként megjelennek. Gondolok itt fejfájásra, szédülésre, alvási nehézségekre, hányingerre, hasmenésre, székrekedésre akár hajhullás is előfordul. Rengetegen elnyomjuk a problémáinkat, azt érezzük nehéz megoldani azokat, és nem is sejtjük, hogy fizikai állapotunk mögött a meg nem oldott konfliktusok, lelki okok lapulnak.
Hogyan segíthet ebben nekünk a munkahelyünk vagy mi hogyan tudunk magunknak segíteni?
Elengedhetetlen megértés, támogatás és elfogadás a főnökünk, kollégák részéről. Kerüljük, a megszégyenítést inkább segítségnyújtással segítsük azt a kollégát, akinél szorongást érzünk egy adott feladatnál. Merjen kérdezni, merje felvállalni, hogy az adott feladatot most nehéznek érzi. Támogassuk az adott projekt elvégzésében, de ne átvállaljuk tőle a feladatokat. Esetleg erre a célra hozzunk létre szakmai kiscsoportokat.
Másik tippem furcsának tűnhet, de hallottál már a nyugi – sarokról? 🌿✨🌿
Egy olyan szeglete az irodai vagy otthoni munkakörnyezetnek, ahova a szorongás idején el tudsz vonulni, van ott stresszlabda, meditációs párna, jógatégla, akár színes ceruza, rajzlap. Magadra tudok csukni az ajtót, és egy egyszerű kis bluetooth-os hangszóróval a természet hangjait tudod hallgatni?
Mit tehetek magamért?
Bármennyire is általánosan hangzik relaxáció gyakorlatokat kell végezni. Ezek egyszerű légzőgyakorlatokkal is indulhatnak, amikor azt érezzük szorongunk a feladat előtt, vagy akár közben is. Végezzünk olyan relaxációt, mely a test ellazítására irányul, mert ha az izmok ellazulnak akkor az elme is csitul, feloldódik a stressz és a szorongás.
Emellett a kiegyensúlyozott táplálkozás, alvásminőség javítása, rendszeres sport, vagy bármilyen szabadidős tevékenység, ami átmozgat minket, segíthet a szorongásunkon.
Meg kell említenem, hogy amit gyermekkorunktól hozunk magunkkal azt nehezen tudjuk átírni, de vannak a kezünkben olyan eszközök, amik segítenek minket abban, hogy könnyebben szembenézzünk velük, ne csökkenjen a teljesítményünk ezáltal, és az életminőségünk se változzon meg drasztikusan.
Gondoljunk abban bele, ha visszatekintünk egy olyan feladatra, ami 1 éve , 2 éve szorongást okozott nekünk, mára már egyáltalán nem tűnnek megoldhatatlan problémának, projektnek, feladatnak, mégis akkor ezt máshogy éreztük.
Viszont most már tudjuk, hogy – hogyan is kezelhetjük mindezt.
Természetesen egy szakember segítsége mindig fontos, ha úgy érezzük a szorongás teljesen elhatalmaskodott felettünk. Ne féljünk segítséget kérni.
Csodás napot,
Barbara
